Fliegauf Gergely versei - gombaságok

Tudattal lépni le   Azt gondolni, hogy nincs üteme a bolygó forgásának, merő balgaság, mert amit megteszel a nap alatt, az nem a nap alatt teszed, hanem körülötte keringve, és amit ki mersz mondani a tanoncok vallatásának engedelmeskedve, azt valójában a lágyság húzta elő belőled simogatóan…

Nem is villan   Hogy korábban bánatos voltál, és úgy vélted, hogy a szíved sötétre sorvad, a könnyeid nem apadtak, hanem megégették mocskos arcodat, a csontjaid a rohanásban megfeszültek és tiltakoztak, törni akartak, hogy múljon el a kín, ne ízzon tovább, ami parázslik, és szivárogjon…

Elfogadni végre a tökéletességet   Nem ismerheted fel a gyermekkort, amikor eléd tárja az élet, mint ahogy nem érzékelheted a tökéletességet, amikor lassan álomba ringat,   pedig ha csak lehunyod a szemed, rögtön távozol innen, valahova messze, ahol az aranycseppeket a gombákra szórják, és…

Kikerülni belőle   Aki szól, annak elhal a hangja, és egy idő után senki sem hallja, aki viszont nem cáfolja meg a valóságot, békét lelhet hányattatásai közepette. A gyermekkor valósága a gyógyító kéz, örök rejtély ez, ne is kérdezd, hogy miért. Az ifjúság lázadása ködhomály, kikerülni belőle…

Tapodtam ezt   Tapodtam ezt a hatalmas gömböt, lettek hegyek, hegek, folyók és öblök, de nem leltem meg, hogy miért lélegzek, nem akartam élni már, hiszen minek.   Aztán amikor a virágok már a hátamon nőttek, kiszipolyoztak, megtapostak egyesek, mások pedig harsogtak, kurjantottak, hogy…

Az idő tagadása   Látni az események sodrát, hogy rendben van teljesen, és nem rántott ki semmit sem, hanem éppen ellenkezőleg: mindent helyre tett.   Nem siklott ki semmi sem, csak a düh párolgott tova, és amit itt hagyott, az csak a kábán táncoló nyugalom, a gombakalap alatt…

Tekints le rám, szemnek szelíd Szeretet és tisztaság a testiség, mert minden, ami ezen kívül áll, csak feszültség és függőség.   A megkeseredés lelki függőség, gyümölcs nélküli termés és megvetemedés, bogáncsokon hempergés a testi függőség, élvezetbe átcsapó önmegsemmisítés, de mind közül…

Nehogy bárcsak   Lomhán hullottam ebbe a halomba, tompán döccentem az aljzatokra, pöfetegként tágulva simultam a mennyboltba, ahogy a magzat nő a méhburokba.   Van-e olyan, ami gyors? Van-e olyan, ami hirtelen akar mindent? Van-e olyan, aki nem hisz a mosolynak? Van-e olyan, aki az évekkel…

Izzó kérgű fák között   A lét fontosabb a kimondott és megvallott tanoknál, ahogy a szépséges gyöngyök is csak selyemfonálon ragyoghatnak egymás mellett, csak hullámfodrozódás, avagy a távolban zengett éji dal foszlánya a tudat a fentebb és beljebb sziporkázó végtelen titokhoz képest. A…

Elcsendesedett   Az elcsendesedés nem az elmúlás, és nem is a halálvágy, nem az öngyilkosság, vagy nem az önkárosítás. Az elcsendesedés nem visszavonulás, és nem is bezárkózás, nem a távolságtartás, vagy nem a hallgatás. Az elcsendesedés nem a némaság, és nem is a gyávaság, nem a…

Nyár-lány-gyermek   A nyár nem a tengerparton van, ahogy a nyár nem a tóparton van, a nyár a szívemben van, vagy inkább ott sincs, mert a nyár mindenhol van, ha bekövetkezik. De a nyár nem következik be, mert nem pillantásszerű a nyár eljövetele. A nyár nem időben van, hanem a nyár…

Régi séta   A régi úton végigmenni már nem akkora élmény. A régi úton végigmenni a véreiddel ragyogóbb élmény. A régi út önmagában nem a régi út, az élményekkel teli.   Az élményekkel teli régi út inkább önmagad vagy, mint maga a régi út.   A régi út nem csak a tiéd. A régi út mindazoké,…

A legkisebb részecske pihéi   Az éji öböl partján, ahol szilaj szikrák ropnak és ropognak, gyöngyöket szedeget velem pitypanghajú lányom az égről, a hűsben, és a hullámok nem restek lagymatag csattogásukban.   Kis szemében a villanyos fodrok visszaüzennek, úgy, hogy csak én hallom meg, és ő…

Szörnyűség   Szörnyűség honol a világegyetemben, itt lakik. Megtörténik, és nem lesz következménye, se ára, se tanulsága, és emléke sem.   Mert a világ nem pusztul el csak úgy. A dolgok tovább mennek.   Először végignézed a szörnyűséget. Nem jelentéktelen ez. Szembesülnöd kell azzal, hogy…

Eltemeti őket   Aki költőnek érzi magát, az elmondja, amit lát, szabadságot érez, és végül megcsúfoltatást.   Aki költőnek hiszi magát, az megosztja a tanulságot, a végtelenbe fonja magát, mégis kínok között hagyja el az észlelt világot.   Aki költőnek hirdeti magát, az nyomorral…

Életöröm   A csoda káprázatos, mert velem együtt kavarog, a csoda fenséges, mert visszatükröződik bennem, a csoda lélegzetelállító, mert megértem és fel tudom fogni,                 ugyanakkor nem tudom megfogalmazni igazi mibenlétét, a csoda hihetetlen, mert megingat, és ledönt minden…

A tanítás lerombolása   Kezdetben nem is volt tanítás, hanem a tanítás egy volt az észlelt valósággal. Az észlelt valóság ott honolt közöttünk, és mindenki tudta, hogy ott honolt. Nem volt fergeteges, és mégis fergeteges volt. Nem volt varázslatos, és mégis varázslatos volt. Nem volt…

A szarka tanítása   Ezt láttam ezen a világon, és amiért ezt láttam ezen a világon, azért vagyok én én, és amiért én én vagyok, az a legnagyobb harc.   Amikor azt hiszed, hogy jössz vissza a harcból, valójában akkor indulsz a legnagyobb harcba.   Ezt láttam ezen a világon, és amit láttam,…

Virágaink kelyhében   Ahol én járok, az a múlt. Ahol az én szekerem gurul, az a bejáratott út. Ahol én szökdécselek, az a titokzatos és varázslatos út. Én azt hiszem, hogy jártam már ott, de úgy tudom, hogy rá sem tettem a lábam.   Ez bizonyítja, hogy a tudás véges és felülmúlható. A…

Umba umba umbabam   Kiürültem, nincs bennem semmi sem, nincsen ami elzöngétlenítené a csengésem. Az én énekem már azzal a dallal rokon, ami mindenütt hallatja magát. Az én halálom már nem okozhat akkora változást, hogy nem akarhatnám.   Büszke vagyok, könnyeden, lebegve, mégis súlyosan,…

Beérem   Ahogy hullanak a nyárfák pihekönnyei, és a kalászokon játszik a leselkedő fény, a levegőben a lányom siklik utánam, és kacag, csúfolódik, ahogy még senki sem velem ebben a világban.   Felemelő lesz porrá válni, az egésznek igazán a részévé nemesedni, amikor nem lesz fogódzó az,…

A nem megfigyelés   Ó, ha a kies-sötét barlang mélyén két kő egymásnak koccan, az a visszhangok miatt olyan, mint az égszakadás, vagy mint egy irgalmatlan földindulás, és az esetleges szikrák miatt olyan, mint az ősrobbanás, vagy mint a megvilágosodás az illatos nyárfák tövében. Felébred az,…

A tücskök később jönnek   Vágtám lassú ütemére a fény az útra loccsan, és mintha ott rebegne teknőstesttel, csavargó csápokat növeszt, fémes páncélja mögül kitekinget; és sejti, hogy az ősidők zúgása hallik,   amikor a mai fogalmainkkal azt mondhattuk volna, hogy még semmi sem élt, semmi sem…

Az újjáéledés   Minden mozdulatod bűvölet, és minden gondolatod varázslat, a távolból szólítanak búgó hangon, és kihallod a dalukból, hogy régen vártak, körülnézel, és körülötted angyalok állnak.   A nyakadban gyermek, a harmadik szeme fénylik, és ugyanazt dúdolja, amit te ezidáig, az…

Felülről figyeltem   A repülőgépek nem szállnak, és akik rajtuk ülnek, azok is csak be vannak zárva, nem úgy, ahogy én voltam, amikor zsenge koromban, felülről figyeltem az érzelmek forrásait, míg egyhelyben lebegtem, egy szinten, a legmagasabb jegenyék legfelső leveleivel,   és úgy…