Tudattal lépni le
Azt gondolni, hogy nincs üteme a bolygó forgásának, merő balgaság,
mert amit megteszel a nap alatt, az nem a nap alatt teszed, hanem körülötte keringve,
és amit ki mersz mondani a tanoncok vallatásának engedelmeskedve,
azt valójában a lágyság húzta elő belőled simogatóan könnyed fonalán,
és amit fel mersz fedezni, amikor csámborogsz az izzó bokrok között,
az nem holmi feletted álló, parancsoló, és égi rettegést keltő,
szigorsággal megtelt tornyosulás,
hanem a tudatod ősi képessége
a valóság szikár falai mögé tekintésre,
a megbúvó megpillantására,
ahogy halad, tágulva búg és serceg,
hogy feleméssze minden gyötrődésed,
és kioltsa idegsejtjeidből a feszültséget.
Jönnek, jönnek vissza a diadalmas évek, egyre sorra,
itt toporzékolnak előttem, hogy ismét beeresszem őket,
kedvelem őket, és hímes nyoszolyát kínálok elébük,
hogy soha elásni ne merjem őket, hogy pompás megjelenésük
folyton csak intsen,
hogy kitárul a világ,
és képes leszek
tudattal lépni le.
