Az idő tagadása
Látni az események sodrát,
hogy rendben van teljesen,
és nem rántott ki semmit sem,
hanem éppen ellenkezőleg:
mindent helyre tett.
Nem siklott ki semmi sem,
csak a düh párolgott tova,
és amit itt hagyott, az csak
a kábán táncoló nyugalom,
a gombakalap alatt lakó
tevékeny és termékeny lustaság.
Az egész énem másolat,
az egész lényegem változat,
minden, ami vagyok, benne van ebben a pillanatban,
mégis rendben van.
Szaggatva sírok, ahogy feldereng a múlt,
mint a jelen építőköve, mint a tetteim elődje,
a folytonosság barangolása és tévelygése.
Körbenézek, és mind, aki méhből született, mellettem pihen,
rengetegen, a mennybe megyünk ennyien.
Az idő tagadása a béke megvallása,
maga az élet, tisztán és biztosan.
