Fliegauf Gergely versei - gombaságok

Az űrben utazó hegedűszó   A dombon ültem, azon a dombon, amit egykor emberek emeltek, hogy lomha nyugalmával tűrje, hogy mások a tetejéről bámulják a csillagokat és a holdat.   A dombon ültem, és figyeltem a porban hancúrozó gyerekeket, ahogy a térdükön sebek keletkeznek, és ahogy a…

Az örvények felismerése   Ahogy az utazás lényege az indulás és a megérkezés között néha megtorpanó időészletet, éppen úgy, a düh ébredésének jele, amikor felbukkannak az örvények, amelyek olyan gyorsan szippantanak be minket, hogy már csak arra eszmélünk, hogy ostobán a gyűlöletben…

Nekünk teremtett fénysebesség – A tiszta tanok kútja   Ismeretlen bolygók burka terül el előttem, ahogy az ezüstnyár levelek fonákjai zenélnek a szemnek.   Nincs hunyása a remekművekből eredő remegésnek a szívemben, aminek a rostjai a napban gyökereznek, és amikor majd eljön a vad kitágulás,…

Csakis Neki   Takarítottam az erkélyemet, és csak remélni mertem, hogy olyan gondosan teszem, ahogyan az apró szentek iparkodnak, hogy engedelmeskedjenek a megszokottnak, mert ők fenyőfák alatt hálnak, és az éji ködöknek dudorásznak, szeretteik a távolban ugyanígy heverésznek, hisznek minden…

A kerek egész   Nem is én tettem be a tökéletlenség kapuját, a feladat lezárult, és létrejött a kerek egész, kiosontam a sötétségből, és amikor visszanéztem, már csak a ragyogó óriást láttam, a felülete sima, még porszemek sem tapadnak rá, meghitten ül  a helyén, mint az éppen lerakott…

Alig tapintható   Van, ami finomabb, mint a mezei út pora, ami zsengébb, mint a fiatal bogarak röpte, ami puhább, mint a szellő simogatása a pitypang bóbitáin,   ami ringatóbb, mint nagymamám altató dalának emléke mélyen hátul a sütnivalóm bugyraiban, ami tisztább, mint a zúzmókat éltető…