Nyár-lány-gyermek
A nyár nem a tengerparton van,
ahogy a nyár nem a tóparton van,
a nyár a szívemben van, vagy inkább ott sincs,
mert a nyár mindenhol van, ha bekövetkezik.
De a nyár nem következik be,
mert nem pillantásszerű a nyár eljövetele.
A nyár nem időben van, hanem a nyár valamelyest mindenkor van.
A nyár nem térben van, hanem a nyár valamelyest mindenhol van.
Mindenkor és mindenhol, de nem csak ezen a bolygón.
Ezt nagyon jól tudják azok, akik valaha elrepültek innen, és visszatekintettek.
A nyár nem csak rajtunk kívül van, hanem benne van
a gondolatainkban, vágyainkban és bánatunkban.
Néha még arra is áhítozunk, hogy bár ne lenne nyár, a nyár mégis ott van.
Néha ki tudjuk mondani, hogy soha többet ne legyen nyár, a nyár mégis ott van.
Ha a bolygót elpusztítanánk - ami persze lehetetlen - akkor is lenne nyár,
ott lenne a sóhajokban, ott lenne a csillagokban,
és ott lenne a sóhajok és a csillagok közötti kapcsolatban, az útban.
És ki lehet az, aki a nyarat kitalálta?
Aki a nyár írmagját a fejünkben megalkotta?
Aki elsuttogta, hogy a mosoly, a derű és a nyár egy láncolat?
A lány éppen úgy van, ahogy a nyár.
És a gyermek is éppen úgy lehet csak, ahogy a lány.
Jobban teszi, ha nem tud többet, aki ezt és az ehhez hasonlókat tudja.
