A szarka tanítása
Ezt láttam ezen a világon,
és amiért ezt láttam ezen a világon, azért vagyok én én,
és amiért én én vagyok, az a legnagyobb harc.
Amikor azt hiszed, hogy jössz vissza a harcból,
valójában akkor indulsz a legnagyobb harcba.
Ezt láttam ezen a világon,
és amit láttam, továbbadom,
hogy vígan élhessetek.
A szakra színe, mint a hóé,
de nem egészen az éppen lehullott hó ez,
hanem a szépen letaposott hó, ami már majdnem jeges,
de még mindig puha.
A szarka színe, mint a széné,
és éppen olyan szén ez, amivel tüzelnek,
mintha összetört szén lenne, aminek a szélén,
ősi barázdák vonulnak, amelyek lenyomatai az ódon lénynek,
ami korszakokkal az élete vége után elszenesedett,
és mindezen a szívárvány színei is látszanak,
és visszatükröződik az algaaljú tavacska derengése,
és a csillagfényes égbolt dermesztő mélysége.
Ó, és ez csak a szarka színe,
és én ezt láttam, hirtelen megértettem a szarkát.
Olyan csoda ő, hogy menten én is szarkává akarok válni, de nem lehet,
és ezért meghajlok előtte, és megköszönöm a tanítását.
