Nem is villan
Hogy korábban bánatos voltál,
és úgy vélted, hogy a szíved sötétre sorvad,
a könnyeid nem apadtak, hanem megégették mocskos arcodat,
a csontjaid a rohanásban megfeszültek és tiltakoztak,
törni akartak, hogy múljon el a kín,
ne ízzon tovább, ami parázslik,
és szivárogjon megnyugvás
a fiatalság haláltáncot járó rügyei közé,
de nem szivárgott, és nem oszlott el a ríkató emlék,
mert az őskorban lerepesztettek a csendes szikláról,
amit öreg fák gyökerei fontak, és üde párák cseppeztek pikkelyesre,
amikor ríttál, nem sejthetted, hogy eltörtél,
és nem a romlást átkozod, nem az elfecsérelt ölelések nyúznak,
hanem valami titok a múltban, ami nem hagy fel a derengéssel,
nem is lohad, és nem is villan.
