Nehogy bárcsak
Lomhán hullottam ebbe a halomba,
tompán döccentem az aljzatokra,
pöfetegként tágulva simultam a mennyboltba,
ahogy a magzat nő a méhburokba.
Van-e olyan, ami gyors?
Van-e olyan, ami hirtelen akar mindent?
Van-e olyan, aki nem hisz a mosolynak?
Van-e olyan, aki az évekkel együtt rohanni képes?
Van, ezer van!
Tömkelege a keresgélőknek, és a csalárd módon
sajátjuknak vélt úton tapodóknak,
a hívságokhoz tapadóknak,
és az önmagukhoz nem eléggé szigorúknak.
Csöppnyi lányom tanít, hogy hogyan szűrjem magam magamba,
ő sugallja azt, hogy mi a selymességes pöfeteggomba.
Csak nehogy elfeledjem azt, amit tudok,
és bárcsak elfelejtsem azt, amit tudok.
Ebben, és csak ebben lengek szabadon,
és ebben, és csak ebben, pangok rabságomban.
