Fliegauf Gergely versei - gombaságok

Szörnyűség   Szörnyűség honol a világegyetemben, itt lakik. Megtörténik, és nem lesz következménye, se ára, se tanulsága, és emléke sem.   Mert a világ nem pusztul el csak úgy. A dolgok tovább mennek.   Először végignézed a szörnyűséget. Nem jelentéktelen ez. Szembesülnöd kell azzal, hogy…

Eltemeti őket   Aki költőnek érzi magát, az elmondja, amit lát, szabadságot érez, és végül megcsúfoltatást.   Aki költőnek hiszi magát, az megosztja a tanulságot, a végtelenbe fonja magát, mégis kínok között hagyja el az észlelt világot.   Aki költőnek hirdeti magát, az nyomorral…

Életöröm   A csoda káprázatos, mert velem együtt kavarog, a csoda fenséges, mert visszatükröződik bennem, a csoda lélegzetelállító, mert megértem és fel tudom fogni,                 ugyanakkor nem tudom megfogalmazni igazi mibenlétét, a csoda hihetetlen, mert megingat, és ledönt minden…

A tanítás lerombolása   Kezdetben nem is volt tanítás, hanem a tanítás egy volt az észlelt valósággal. Az észlelt valóság ott honolt közöttünk, és mindenki tudta, hogy ott honolt. Nem volt fergeteges, és mégis fergeteges volt. Nem volt varázslatos, és mégis varázslatos volt. Nem volt…

A szarka tanítása   Ezt láttam ezen a világon, és amiért ezt láttam ezen a világon, azért vagyok én én, és amiért én én vagyok, az a legnagyobb harc.   Amikor azt hiszed, hogy jössz vissza a harcból, valójában akkor indulsz a legnagyobb harcba.   Ezt láttam ezen a világon, és amit láttam,…

Virágaink kelyhében   Ahol én járok, az a múlt. Ahol az én szekerem gurul, az a bejáratott út. Ahol én szökdécselek, az a titokzatos és varázslatos út. Én azt hiszem, hogy jártam már ott, de úgy tudom, hogy rá sem tettem a lábam.   Ez bizonyítja, hogy a tudás véges és felülmúlható. A…

Umba umba umbabam   Kiürültem, nincs bennem semmi sem, nincsen ami elzöngétlenítené a csengésem. Az én énekem már azzal a dallal rokon, ami mindenütt hallatja magát. Az én halálom már nem okozhat akkora változást, hogy nem akarhatnám.   Büszke vagyok, könnyeden, lebegve, mégis súlyosan,…

Beérem   Ahogy hullanak a nyárfák pihekönnyei, és a kalászokon játszik a leselkedő fény, a levegőben a lányom siklik utánam, és kacag, csúfolódik, ahogy még senki sem velem ebben a világban.   Felemelő lesz porrá válni, az egésznek igazán a részévé nemesedni, amikor nem lesz fogódzó az,…

A nem megfigyelés   Ó, ha a kies-sötét barlang mélyén két kő egymásnak koccan, az a visszhangok miatt olyan, mint az égszakadás, vagy mint egy irgalmatlan földindulás, és az esetleges szikrák miatt olyan, mint az ősrobbanás, vagy mint a megvilágosodás az illatos nyárfák tövében. Felébred az,…

A tücskök később jönnek   Vágtám lassú ütemére a fény az útra loccsan, és mintha ott rebegne teknőstesttel, csavargó csápokat növeszt, fémes páncélja mögül kitekinget; és sejti, hogy az ősidők zúgása hallik,   amikor a mai fogalmainkkal azt mondhattuk volna, hogy még semmi sem élt, semmi sem…

Az újjáéledés   Minden mozdulatod bűvölet, és minden gondolatod varázslat, a távolból szólítanak búgó hangon, és kihallod a dalukból, hogy régen vártak, körülnézel, és körülötted angyalok állnak.   A nyakadban gyermek, a harmadik szeme fénylik, és ugyanazt dúdolja, amit te ezidáig, az…

Felülről figyeltem   A repülőgépek nem szállnak, és akik rajtuk ülnek, azok is csak be vannak zárva, nem úgy, ahogy én voltam, amikor zsenge koromban, felülről figyeltem az érzelmek forrásait, míg egyhelyben lebegtem, egy szinten, a legmagasabb jegenyék legfelső leveleivel,   és úgy…

Az űrben utazó hegedűszó   A dombon ültem, azon a dombon, amit egykor emberek emeltek, hogy lomha nyugalmával tűrje, hogy mások a tetejéről bámulják a csillagokat és a holdat.   A dombon ültem, és figyeltem a porban hancúrozó gyerekeket, ahogy a térdükön sebek keletkeznek, és ahogy a…

Az örvények felismerése   Ahogy az utazás lényege az indulás és a megérkezés között néha megtorpanó időészletet, éppen úgy, a düh ébredésének jele, amikor felbukkannak az örvények, amelyek olyan gyorsan szippantanak be minket, hogy már csak arra eszmélünk, hogy ostobán a gyűlöletben…

Nekünk teremtett fénysebesség – A tiszta tanok kútja   Ismeretlen bolygók burka terül el előttem, ahogy az ezüstnyár levelek fonákjai zenélnek a szemnek.   Nincs hunyása a remekművekből eredő remegésnek a szívemben, aminek a rostjai a napban gyökereznek, és amikor majd eljön a vad kitágulás,…

Csakis Neki   Takarítottam az erkélyemet, és csak remélni mertem, hogy olyan gondosan teszem, ahogyan az apró szentek iparkodnak, hogy engedelmeskedjenek a megszokottnak, mert ők fenyőfák alatt hálnak, és az éji ködöknek dudorásznak, szeretteik a távolban ugyanígy heverésznek, hisznek minden…

A kerek egész   Nem is én tettem be a tökéletlenség kapuját, a feladat lezárult, és létrejött a kerek egész, kiosontam a sötétségből, és amikor visszanéztem, már csak a ragyogó óriást láttam, a felülete sima, még porszemek sem tapadnak rá, meghitten ül  a helyén, mint az éppen lerakott…

Alig tapintható   Van, ami finomabb, mint a mezei út pora, ami zsengébb, mint a fiatal bogarak röpte, ami puhább, mint a szellő simogatása a pitypang bóbitáin,   ami ringatóbb, mint nagymamám altató dalának emléke mélyen hátul a sütnivalóm bugyraiban, ami tisztább, mint a zúzmókat éltető…