Az űrben utazó hegedűszó
A dombon ültem, azon a dombon,
amit egykor emberek emeltek,
hogy lomha nyugalmával tűrje,
hogy mások a tetejéről bámulják
a csillagokat és a holdat.
A dombon ültem, és figyeltem
a porban hancúrozó gyerekeket,
ahogy a térdükön sebek keletkeznek,
és ahogy a bokájukkal még érzik a pirkadat hűsét,
kobakjaikkal pedig az alkonyat
leggyengébb szellőit kavargatják
az űrben utazó hegedűszó dallamára.
