Fliegauf Gergely versei - gombaságok

Tudattal lépni le   Azt gondolni, hogy nincs üteme a bolygó forgásának, merő balgaság, mert amit megteszel a nap alatt, az nem a nap alatt teszed, hanem körülötte keringve, és amit ki mersz mondani a tanoncok vallatásának engedelmeskedve, azt valójában a lágyság húzta elő belőled simogatóan…

Nem is villan   Hogy korábban bánatos voltál, és úgy vélted, hogy a szíved sötétre sorvad, a könnyeid nem apadtak, hanem megégették mocskos arcodat, a csontjaid a rohanásban megfeszültek és tiltakoztak, törni akartak, hogy múljon el a kín, ne ízzon tovább, ami parázslik, és szivárogjon…

Elfogadni végre a tökéletességet   Nem ismerheted fel a gyermekkort, amikor eléd tárja az élet, mint ahogy nem érzékelheted a tökéletességet, amikor lassan álomba ringat,   pedig ha csak lehunyod a szemed, rögtön távozol innen, valahova messze, ahol az aranycseppeket a gombákra szórják, és…

Kikerülni belőle   Aki szól, annak elhal a hangja, és egy idő után senki sem hallja, aki viszont nem cáfolja meg a valóságot, békét lelhet hányattatásai közepette. A gyermekkor valósága a gyógyító kéz, örök rejtély ez, ne is kérdezd, hogy miért. Az ifjúság lázadása ködhomály, kikerülni belőle…

Tapodtam ezt   Tapodtam ezt a hatalmas gömböt, lettek hegyek, hegek, folyók és öblök, de nem leltem meg, hogy miért lélegzek, nem akartam élni már, hiszen minek.   Aztán amikor a virágok már a hátamon nőttek, kiszipolyoztak, megtapostak egyesek, mások pedig harsogtak, kurjantottak, hogy…

Az idő tagadása   Látni az események sodrát, hogy rendben van teljesen, és nem rántott ki semmit sem, hanem éppen ellenkezőleg: mindent helyre tett.   Nem siklott ki semmi sem, csak a düh párolgott tova, és amit itt hagyott, az csak a kábán táncoló nyugalom, a gombakalap alatt…

Tekints le rám, szemnek szelíd Szeretet és tisztaság a testiség, mert minden, ami ezen kívül áll, csak feszültség és függőség.   A megkeseredés lelki függőség, gyümölcs nélküli termés és megvetemedés, bogáncsokon hempergés a testi függőség, élvezetbe átcsapó önmegsemmisítés, de mind közül…

Nehogy bárcsak   Lomhán hullottam ebbe a halomba, tompán döccentem az aljzatokra, pöfetegként tágulva simultam a mennyboltba, ahogy a magzat nő a méhburokba.   Van-e olyan, ami gyors? Van-e olyan, ami hirtelen akar mindent? Van-e olyan, aki nem hisz a mosolynak? Van-e olyan, aki az évekkel…

Izzó kérgű fák között   A lét fontosabb a kimondott és megvallott tanoknál, ahogy a szépséges gyöngyök is csak selyemfonálon ragyoghatnak egymás mellett, csak hullámfodrozódás, avagy a távolban zengett éji dal foszlánya a tudat a fentebb és beljebb sziporkázó végtelen titokhoz képest. A…

Elcsendesedett   Az elcsendesedés nem az elmúlás, és nem is a halálvágy, nem az öngyilkosság, vagy nem az önkárosítás. Az elcsendesedés nem visszavonulás, és nem is bezárkózás, nem a távolságtartás, vagy nem a hallgatás. Az elcsendesedés nem a némaság, és nem is a gyávaság, nem a…

Nyár-lány-gyermek   A nyár nem a tengerparton van, ahogy a nyár nem a tóparton van, a nyár a szívemben van, vagy inkább ott sincs, mert a nyár mindenhol van, ha bekövetkezik. De a nyár nem következik be, mert nem pillantásszerű a nyár eljövetele. A nyár nem időben van, hanem a nyár…

Régi séta   A régi úton végigmenni már nem akkora élmény. A régi úton végigmenni a véreiddel ragyogóbb élmény. A régi út önmagában nem a régi út, az élményekkel teli.   Az élményekkel teli régi út inkább önmagad vagy, mint maga a régi út.   A régi út nem csak a tiéd. A régi út mindazoké,…

A legkisebb részecske pihéi   Az éji öböl partján, ahol szilaj szikrák ropnak és ropognak, gyöngyöket szedeget velem pitypanghajú lányom az égről, a hűsben, és a hullámok nem restek lagymatag csattogásukban.   Kis szemében a villanyos fodrok visszaüzennek, úgy, hogy csak én hallom meg, és ő…